Sziasztok!
Hatalmas kihagyás után
itt is lenne az új rész.
XoXo.
Hogy miért kavart fel ennyire Tyler felbukkanása? Még én sem tudom pontosan. Talán ez a is egy a millió kérdés között ami az elmúlt 30 perc alatt megfordult a fejemben. Talán soha nem fogok rá választ kapni. Nem azért akadtam ki, mert nem voltam rá felkészülve, hanem mert a megjelenése annyira sok emléket elevenített fel.
Louis jött amikor kértem és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok neki.
- A volt barátom. - felelem szipogva.
- Mit csinált? Vagy mi történt?
- Találkoztam vele a földszinten, azt mondta a nagymamáját kísérte el, szóval nem csinált semmit. Csak...
- Csak felkavart. - fejezi be helyettem.
- Igen. Tulajdonképpen nem tudom mit kezdjek vele, mert nem akarok tőle semmit, de a reakciója elég heves volt. Mintha még mindig rám várna.
- Nem kell törődnöd vele szerintem.
Időközben lenyugodtam és rájöttem dolgokra. Minek foglalkozzak vele? Túl vagyok már rajta és neki is volt ideje túllépni rajtam. Miért emésszem magam rajta, hisz' a hátam közepére sem kívánom, hogy sajnáljon engem meg előre gyászoljon. Louis-val egymással szemben, törökülésben beszélgetünk, ide-oda csapongtunk a témákban.
- Mit szólnál ha áthoznám a gépem és filmeznénk?
- Rendben, de én választok. - vigyorgok rá.
Louis 10 perc múlva már újra az ágyamon ül és mutogatja milyen filmek vannak a gépén. - Ezt. - bökök rá egy nekem tetsző film ikonjára.
- Biztos? - húzza fel fél szemöldökét.
- Nem, Louis, nem biztos csak úgy bökdösök a képernyőre mert őrült vagyok. - mondom tettetett komolysággal, de a mondat végére sikerült elnevetnem magam. - Lehet rossz helyre raktak be és most a bolondok házában kéne lennem.
- Ki tudja. - röhög ő is miközben elindítja a filmet.
Utólag kiderült, hogy a film nagyon nem az én stílusom. Lehet hogy velem van a baj, hogy már 20 perc után nem értem a filmet. Miért verekednek össze minden 5 perc után? Vagy mi van? Szegény fiút nem hagyom a kérdezősködésemmel.
- Jó én ezt nem értem. - fakadok ki.
- Mit nem lehet ezen érteni?
- Az egészet.
- Majd ha vége elmagyarázom. - sóhajtja.
Minden lehetséges dolgot megteszek csakis azért , hogy kibújjak a film alól, a takarót piszkálom, forgolódok. Hirtelen felindulásból meglököm a mellettem ülő srácot aki eléggé a filmbe merül, ha ő kínoz engem azzal, hogy végig kell néznem miért ne szenvedhet ő is elven.
- Hé! Most miért? - háborodik fel majd ő is meglök engem. - Visszakaptad.
- Nem akarom nézni. - panaszkodok.
- Jó, de akkor mit csináljunk?
- Találj ki valamit.
- Folytassuk a filmet. - vigyorog rám.
- Még mit nem.
Louis telefonja elkezd rezegni ezért kimegy a folyosóra mondván ,,1 perc és jövök''. Kíváncsi természetemnek köszönhetően egyből felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon kivel beszélhet és miért. Tudom, semmi közöm hozzá, de na. Aki kíváncsi az kíváncsi. Louis nem sok idő elteltével visszatér a szobámba.
- Nem baj, ha átjön három haverom? Meséltem nekik rólad, hogy mostanában találkozgatunk és mindenképp megakarnak ismerni, hogy kiről dumál ez a hülye.
- Nem baj, tulajdonképpen engem is furdal a kíváncsiság, hogy kik is ők. Amúgy mit is kell tudnom róluk?
- Az egyik ír, a másik a legérettebb négyünk között és a harmadik pedig állandóan idióta kopp kopp viccekkel fáraszt. Szóval mi ilyen őrült bagázs vagyunk.
- Huh, akkor én ma tényleg a bolondok házában kötök ki.
- Sajnálom. - röhög ki.
Végigterülök az ágyon és azon kezdek filózni, hogy hol lehet most Dolores merre lehet, mert egész nap nem is láttam. Bár nem is érdekel, addig se hallgatom ahogy a cica baba nyávog mert letört a körme. Louis a telefonját nyomkodja amikor kopognak az ajtón és három körülbelül Louis-val egyidős srác lép be a szobába.
- Sziasztok. - köszönök kedvesen miután Louis mindegyik fiút fiúsan megöleli, ami annyit takar, hogy kezet fognak és a fél vállukat összeérintik.
- Helló! - köszönnek szinkronban mind a hárman.
- Szóval, te vagy az a Dotty akiről Louis annyit áradozik. - lép közelebb a hosszú, göndör hajú.
- Hé! - háborodik fel Louis. - Ez nem ér!
- Dotty olyan aranyos és milyen kedves. - beszél úgy a szöszi, mint Louis szokott.
- Niall, én leütlek ha nem fejezed be. - fenyegeti Louis.
- Liam vagyok. - nyújtja a kezét az érettként bemutatott tag.- És ők itt Niall és Harry.
- Én pedig Louis! - vigyorog. - Na, most már mindenki ismer mindenkit.
Mind a három srác nagyon szimpatikus és hihetetlenül jó humoruk van. Mindig beszél valaki és senki se hagyja, hogy a csend ránk telepedjen. Hatalmasakat röhögünk és csodálom, hogy még nem szóltak ránk. Soha nem éreztem ilyen jól magam. Mindannyian az ágyamon ülünk - nagy nehezen de elférünk rajta mind az öten - amikor kinyílik az ajtó és mindenki egy emberként fordul az ajtón belépő személy felé.
- Úr Isten, a One direction! - sikítja.
- Nem kell törődnöd vele szerintem.
Időközben lenyugodtam és rájöttem dolgokra. Minek foglalkozzak vele? Túl vagyok már rajta és neki is volt ideje túllépni rajtam. Miért emésszem magam rajta, hisz' a hátam közepére sem kívánom, hogy sajnáljon engem meg előre gyászoljon. Louis-val egymással szemben, törökülésben beszélgetünk, ide-oda csapongtunk a témákban.
- Mit szólnál ha áthoznám a gépem és filmeznénk?
- Rendben, de én választok. - vigyorgok rá.
Louis 10 perc múlva már újra az ágyamon ül és mutogatja milyen filmek vannak a gépén. - Ezt. - bökök rá egy nekem tetsző film ikonjára.
- Biztos? - húzza fel fél szemöldökét.
- Nem, Louis, nem biztos csak úgy bökdösök a képernyőre mert őrült vagyok. - mondom tettetett komolysággal, de a mondat végére sikerült elnevetnem magam. - Lehet rossz helyre raktak be és most a bolondok házában kéne lennem.
- Ki tudja. - röhög ő is miközben elindítja a filmet.
Utólag kiderült, hogy a film nagyon nem az én stílusom. Lehet hogy velem van a baj, hogy már 20 perc után nem értem a filmet. Miért verekednek össze minden 5 perc után? Vagy mi van? Szegény fiút nem hagyom a kérdezősködésemmel.
- Jó én ezt nem értem. - fakadok ki.
- Mit nem lehet ezen érteni?
- Az egészet.
- Majd ha vége elmagyarázom. - sóhajtja.
Minden lehetséges dolgot megteszek csakis azért , hogy kibújjak a film alól, a takarót piszkálom, forgolódok. Hirtelen felindulásból meglököm a mellettem ülő srácot aki eléggé a filmbe merül, ha ő kínoz engem azzal, hogy végig kell néznem miért ne szenvedhet ő is elven.
- Hé! Most miért? - háborodik fel majd ő is meglök engem. - Visszakaptad.
- Nem akarom nézni. - panaszkodok.
- Jó, de akkor mit csináljunk?
- Találj ki valamit.
- Folytassuk a filmet. - vigyorog rám.
- Még mit nem.
Louis telefonja elkezd rezegni ezért kimegy a folyosóra mondván ,,1 perc és jövök''. Kíváncsi természetemnek köszönhetően egyből felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon kivel beszélhet és miért. Tudom, semmi közöm hozzá, de na. Aki kíváncsi az kíváncsi. Louis nem sok idő elteltével visszatér a szobámba.
- Nem baj, ha átjön három haverom? Meséltem nekik rólad, hogy mostanában találkozgatunk és mindenképp megakarnak ismerni, hogy kiről dumál ez a hülye.
- Nem baj, tulajdonképpen engem is furdal a kíváncsiság, hogy kik is ők. Amúgy mit is kell tudnom róluk?
- Az egyik ír, a másik a legérettebb négyünk között és a harmadik pedig állandóan idióta kopp kopp viccekkel fáraszt. Szóval mi ilyen őrült bagázs vagyunk.
- Huh, akkor én ma tényleg a bolondok házában kötök ki.
- Sajnálom. - röhög ki.
Végigterülök az ágyon és azon kezdek filózni, hogy hol lehet most Dolores merre lehet, mert egész nap nem is láttam. Bár nem is érdekel, addig se hallgatom ahogy a cica baba nyávog mert letört a körme. Louis a telefonját nyomkodja amikor kopognak az ajtón és három körülbelül Louis-val egyidős srác lép be a szobába.
- Sziasztok. - köszönök kedvesen miután Louis mindegyik fiút fiúsan megöleli, ami annyit takar, hogy kezet fognak és a fél vállukat összeérintik.
- Helló! - köszönnek szinkronban mind a hárman.
- Szóval, te vagy az a Dotty akiről Louis annyit áradozik. - lép közelebb a hosszú, göndör hajú.
- Hé! - háborodik fel Louis. - Ez nem ér!
- Dotty olyan aranyos és milyen kedves. - beszél úgy a szöszi, mint Louis szokott.
- Niall, én leütlek ha nem fejezed be. - fenyegeti Louis.
- Liam vagyok. - nyújtja a kezét az érettként bemutatott tag.- És ők itt Niall és Harry.
- Én pedig Louis! - vigyorog. - Na, most már mindenki ismer mindenkit.
Mind a három srác nagyon szimpatikus és hihetetlenül jó humoruk van. Mindig beszél valaki és senki se hagyja, hogy a csend ránk telepedjen. Hatalmasakat röhögünk és csodálom, hogy még nem szóltak ránk. Soha nem éreztem ilyen jól magam. Mindannyian az ágyamon ülünk - nagy nehezen de elférünk rajta mind az öten - amikor kinyílik az ajtó és mindenki egy emberként fordul az ajtón belépő személy felé.
- Úr Isten, a One direction! - sikítja.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt.
Ha tetszett, ha nem nyugodtan kommenteljetek
nem harapok.
Facebook csoport is van.
