Sziasztok!
Először is kellemes ünnepeket
mindenkinek. :)
Másodszor pedig
itt is lenne az új rész.
XoXo.
Dotty szemszöge:
Louis addig maradt ameddig el nem küldték mondván ,,Későre jár ideje elmenni, nemsokára vizit.'' Nagyon jól esik, hogy nem hagy unatkozni. Lehet hogy ez csak addig lesz így amíg ő is kórházban van, ki tudja. Hogy őszinte legyek félek ettől, jó ideje nem bánt velem senki így.
Reggel kifejezetten kipihenten ébredek ezért rögtön bemegyek a fürdőbe és rendbe teszem magam. Mikor kijövök Naomi ül az ágyamon. Fülig érő szájjal a nyakába vetem magam.
- Szia! Gyere gyorsan menjünk le.
- Szia! Mi történt, hogy vigyorogsz mint a vadalma? - kérdi miközben behúzom a liftbe.
- Majd lent elmesélem. Amúgy nem egyetemen kéne lenned?
- Ma nincs egyetem. Ajj mesélj már.
- Jól van na. - adom be a derekam.- Van egy fiú...
- Milyen fiú? Hogy néz ki? - szakít félbe.
- Na szóval. Van egy fiú akivel két napja találkoztam a büfénél és azóta is minden nap találkozunk. Tegnap is voltam vele a büfénél csak elájultam, de olyan aranyos volt, hogy fel jött velem a szobába és ott maradt velem estig. - hadarom egy szuszra.
- De ugye már jól vagy?
- Persze.
Időközben leértünk a földszintre ahol az említett büfé van, természetesen. Nagyban haladunk a fotocellás ajtó felé amikor nekiütközök egy fiúnak, aki nem más volt mint Louis.
- Oh, szia! - köszön ő először.
- Bocsi, szia!
- Hát te?
- A nővéremmel lejöttem egy kicsit. - felelem. - Ó, hogy milyen illetlen vagyok. Louis, ő itt Naomi. Naomi ő itt Louis. - mutatom be őket egymásnak. Ők egy gyors "Örülök hogy megismerhetlek"-kel le is tudták egymást.
- Na akkor nem zavarok, érezzétek jól magatokat. - búcsúzik el.
Folytatjuk az utunk a félreeső pad felé, ami a kórház parkjában található. Mihelyt a padhoz érünk a nővérem hatalmas vigyorral felém fordul.
- Ő volt az?
- Igen.
- Nem semmi. Mesélj, mit tudunk róla?
- Nagyon rendes és ahh, olyan jó humora van.
- Valaki belezúgott. - kezd el cikizni.
- Nem is. Amúgy nem ismerős neked?
- De, van egy srác aki egy tök menő bandában énekel, rá nagyon hasonlít. Mintha a kiköpött mása lenne.
- Ő az.
- Komoly? Na ne már. Nem félsz, hogy csak kihasznál vagy valami?
- De, félek.
- Figyelj, nekem mennem kell. - néz az órájára. - Vissza mész egyedül, nem lesz baj?
- Nem lesz baj, szia. - ölelem meg utoljára.
- Szia.
Felállok és a gondolataimba merülve elindulok az épületbe. Vajon ma is fogok Louis-val találkozni? Csak ez az egy mondaton jár az eszem, bár hülye kérdés hiszen már találkoztam vele. Már majdnem a lifthez érek amikor valaki a nevemen szólít.
- Dorothy? - ismétli meg a számomra oly ismerős hang. Lassan megfordulok és szemben találom magam a fiúval. A fiúval akivel egy éve nem tartom a kapcsolatot, aki nekem egykor a mindenem volt. - Dotty, te vagy az?
- Tyler, hát te? - hogy őszinte legyek, nem igazán örülök neki.
- A nagymamámnak vizsgálata van és elkísértem. - feleli mire biccentek egy aprót. - Annyira örülök, hogy látlak. Szebb vagy mint voltál. - Én? Szebb?
- Figyelj, Tyler, nekem mennem kell, szia. - rohanok el.
- Dotty, ne csináld már! - kiált utánam, de nem fordulok vissza.
Mihelyt bezárul a lift ajtaja meggyűlik a szemem könnyekkel. Hirtelen eszembe jut, hogy Louis megadta a számát. Küldök neki egy SMS-t, hogy ha tud jöjjön fel a szobámba. Besétálok a szobába és bebújok a takaróm alá és idáig bírtam, kitör belőlem a zokogás. Tíz perc sem telik el Louis lép be a szobámba.
- Mi történt? - ül le az ágyamra majd mikor felültem szorosan megölel.
- Tyler. - szipogok.
- Ki az a Tyler?
Reggel kifejezetten kipihenten ébredek ezért rögtön bemegyek a fürdőbe és rendbe teszem magam. Mikor kijövök Naomi ül az ágyamon. Fülig érő szájjal a nyakába vetem magam.
- Szia! Gyere gyorsan menjünk le.
- Szia! Mi történt, hogy vigyorogsz mint a vadalma? - kérdi miközben behúzom a liftbe.
- Majd lent elmesélem. Amúgy nem egyetemen kéne lenned?
- Ma nincs egyetem. Ajj mesélj már.
- Jól van na. - adom be a derekam.- Van egy fiú...
- Milyen fiú? Hogy néz ki? - szakít félbe.
- Na szóval. Van egy fiú akivel két napja találkoztam a büfénél és azóta is minden nap találkozunk. Tegnap is voltam vele a büfénél csak elájultam, de olyan aranyos volt, hogy fel jött velem a szobába és ott maradt velem estig. - hadarom egy szuszra.
- De ugye már jól vagy?
- Persze.
Időközben leértünk a földszintre ahol az említett büfé van, természetesen. Nagyban haladunk a fotocellás ajtó felé amikor nekiütközök egy fiúnak, aki nem más volt mint Louis.
- Oh, szia! - köszön ő először.
- Bocsi, szia!
- Hát te?
- A nővéremmel lejöttem egy kicsit. - felelem. - Ó, hogy milyen illetlen vagyok. Louis, ő itt Naomi. Naomi ő itt Louis. - mutatom be őket egymásnak. Ők egy gyors "Örülök hogy megismerhetlek"-kel le is tudták egymást.
- Na akkor nem zavarok, érezzétek jól magatokat. - búcsúzik el.
Folytatjuk az utunk a félreeső pad felé, ami a kórház parkjában található. Mihelyt a padhoz érünk a nővérem hatalmas vigyorral felém fordul.
- Ő volt az?
- Igen.
- Nem semmi. Mesélj, mit tudunk róla?
- Nagyon rendes és ahh, olyan jó humora van.
- Valaki belezúgott. - kezd el cikizni.
- Nem is. Amúgy nem ismerős neked?
- De, van egy srác aki egy tök menő bandában énekel, rá nagyon hasonlít. Mintha a kiköpött mása lenne.
- Ő az.
- Komoly? Na ne már. Nem félsz, hogy csak kihasznál vagy valami?
- De, félek.
- Figyelj, nekem mennem kell. - néz az órájára. - Vissza mész egyedül, nem lesz baj?
- Nem lesz baj, szia. - ölelem meg utoljára.
- Szia.
Felállok és a gondolataimba merülve elindulok az épületbe. Vajon ma is fogok Louis-val találkozni? Csak ez az egy mondaton jár az eszem, bár hülye kérdés hiszen már találkoztam vele. Már majdnem a lifthez érek amikor valaki a nevemen szólít.
- Dorothy? - ismétli meg a számomra oly ismerős hang. Lassan megfordulok és szemben találom magam a fiúval. A fiúval akivel egy éve nem tartom a kapcsolatot, aki nekem egykor a mindenem volt. - Dotty, te vagy az?
- Tyler, hát te? - hogy őszinte legyek, nem igazán örülök neki.
- A nagymamámnak vizsgálata van és elkísértem. - feleli mire biccentek egy aprót. - Annyira örülök, hogy látlak. Szebb vagy mint voltál. - Én? Szebb?
- Figyelj, Tyler, nekem mennem kell, szia. - rohanok el.
- Dotty, ne csináld már! - kiált utánam, de nem fordulok vissza.
Mihelyt bezárul a lift ajtaja meggyűlik a szemem könnyekkel. Hirtelen eszembe jut, hogy Louis megadta a számát. Küldök neki egy SMS-t, hogy ha tud jöjjön fel a szobámba. Besétálok a szobába és bebújok a takaróm alá és idáig bírtam, kitör belőlem a zokogás. Tíz perc sem telik el Louis lép be a szobámba.
- Mi történt? - ül le az ágyamra majd mikor felültem szorosan megölel.
- Tyler. - szipogok.
- Ki az a Tyler?
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is. :)
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó lett és örülök neki,hogy ilyen hamar hoztad!Neked is Boldog Ünnepeket!Alig várom a kövit.Siess!
xx Meli